Nem tudom, ismeritek-e a Bakancslista c. filmet. Két igazi "színészbálna", Jack Nicholson és Morgan Freeman egy kórházban találkoznak, mindketten haldokló rákbetegek. Ketten nekivágnak, hogy megtegyék, megtapasztalják, megéljék azokat a dolgokat, amiket úgy érzik, feltétlenül kell, miellőtt feldobják a bakancsot.
Szerintem ilyen listája valahol tudatt alatt legalább mindenkinek van, legfeljebb még nem adott neki címet.
Nekem is van.
Ez a lista változik, ahogy mi is. Vannak dolgok, amik előrébb, vagy hátrább kerülnek, vannak, amik lekerülnek róla, mert idővel már nem tűnnek fontosnak. Néha olyan is előfordul, hogy egy-egy pont teljesül.
Jönnek új vágyak, célok.
És vannak a listának alfejezetei, úgymint pl. helyek, amiket látni kell, érzések, amiket át kell élni, nagy, vagy éppen kicsi, netalántán egészen bagatell dolgok, amiket meg kell tenni...
És ugye, nekünk nőknek van még az is, hogy ilyet egyszer muszáj kötnöm/horgolnom/varrnom/főznöm/sütnöm/átalakítanom/ültetnem/mittudoménmitcsinálnom!!!!
És ezek (nálam) többnyire olyan dolgok, amiket nem (nagyon) tudok. Vagy csak nem próbáltam.
Nagyon előkelő helyen áll jelenleg
Annás poncsója, mert régóta szeretnék már egy poncsót, de nem láttam még olyan mintát, ami minden szempontból megfelel. Fazon, minta, nehézségi fok stb... Ez viszont nagyon.
Aztán feltétlenül kell csinálnom egy horgolt ágytakarót, nagyisat, de nem tudom eldönteni, hogy olyan igazán nagyon színes legyen, vagy válasszak néhány színt, ami egyben meghatározná a továbbiakat is a hálószobában, úgymint díszpárnák, sötétítő függöny, foteltakaró stb... Merthogy ezeket is feltétlenül kell csinálnom.
Másrészt viszont egyszer egy patchwork takarót is kell csinálnom, hát most mit tegyek, csak egy ágyunk van?!
Aztán feltétlenül meg kell próbáljam egyszer a római rolót is,
Zsangyalnál és Gumipóknál várom a leírást.
Kell kötnöm egyszer már egy olyan szép stólát/kendőt/sálat, hiszen tudjátok mire gondolok?!, amiket például
Annamari varázsol.
És még sorolhatnám, mert annyi jó ötletet és szebbnél szebb alkotást látok itt kézimunkás-blogos körökben, hogy még!
Aki olvassa jelen irományomat, az kérem, hogy ne vegye túl komolyan. Tudniillik nagy elhatározó és meg nem valósító, elkezdő és be nem fejező, vagy befejező de elégedett nem levő (jézusmária, hogy lehet ezt magyarul?) vagyok.
Másrészt viszont nyilvánvaló, hogy nem távozhatom e világból, amíg elintézetlen dolgom van, szóval jóóó sokáig fogok élni. Legalábbis így tervezem.
Ja, és majd' elfelejtettem!
Holnap beállok hajósinasnak.
Ezt úgy hozzá szoktam tenni, amikor sorolom, hogy mit fogok, illetve mit kellene elintéznem.
Nagy-nagy kedvencem, számtalanszor olvastam már végig Karinthy Frigyes Tanár Úr kérem-jét. Egész egyszerűen zseniális! Ugye mindenki ismeri? Aki nem, kérem, az én kedvemért olvasson bele,
itt megteheti!
Na, azt hiszem mára elég belőlem.
További szép napot!